A Pinot noir azon kevés szőlőfajták egyike, amelyből fehérbort, rosébort, vörösbort és pezsgőt egyaránt készíteni lehet. A kékszőlő feldolgozásának módja mellett a szőlőfajta bogyójának héjvastagsága is meghatározza, hogy mind a négy borfajta készíthető legyen belőle.

A vékonyabb bogyóhéj  kevesebb színanyagot tartalmaz, amely a feldolgozás során a mustba oldódhat, így a borász döntésén múlik, hogy mit készít a szőlőből. Itt van néhány példa arra, hogy mi történik, ha a Pinot noir-t különbözőképpen dolgozzák fel.

A fehér

Ha a szőlőbogyót közelebbről megvizsgáljuk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a bogyó belseje sárgászöld. A szőlő gyors feldolgozásával így el lehet kerülni, hogy a bogyóhéjban található színanyagok a világos színű mustba oldódjanak. A hűtött feldolgozási eljárás és a gyors préselés teszi lehetővé a fehérbor készítését.

A vörös

A megfelelő szín elérése érdekében a feldolgozáshoz egész fürtöket használnak fel. A szemek megroppantását követően a vékony héjból igyekeznek minél több színanyagot a mustba oldani azzal, hogy hidegen áztatják, hosszan macerálják a szőlőbogyókat. Ez a folyamat fogja eredményezni a fajtára jellemző rubin színárnyalatokat.

A rozé

A rozékészítés az időzítésről szól. Minél több időt tölt a héj a mustban, annál mélyebb színű lesz a bor. A rozékészítés technológiája a vörös és a fehér kombinációja. A folyamat kezdete inkább a vörösbor készítésre hasonlít. A borász óránként vett mintával ellenőrzi a színváltozást a mustban. Ha a szín elérte a kívánt tónust, a bort leválasztják a héjról. A folyamat ezt követően a fehérbor készítéshez hasonló.

A pezsgő

A folyamat a fehérbor készítésre jellemző folyamattal indul, így a pezsgőkészítéshez szükséges alapbor is fehér lesz. A különbség abban van, hogy a pezsgőnek szánt szőlőt valamivel előbb szüretelik a magasabb savtartalom és az alacsonyabb cukortartalom elérése érdekében. A kész bort ezt követően a második erjesztés fogja pezsgővé alakítani, amelynek során a keletkező széndioxidot nem engedik eltávozni.